zanza kuba

 azt a feladatot kaptam, hogy számoljak be három és fél hét kubáról egy posztban. bár utazós blogban eddig háromnál tartok és még csak az első két éjszakán jutottam túl. van kb. ötezer képünk, na tessék.

a szereplőkről annyit, hogy összesen hét tekes volt jelen, és két plusz ismerős. legtöbbet öten voltunk együtt, ami ahhoz képest, hogy legtöbbször stoppoláshoz hasonló módon közlekedtünk egészen szép dolog. arrafelé nagyobbak, ámde ritkábbak az autók. ha az átlagbérhez viszonyítjuk olyan, mintha nálunk 10 000 forint lenne egy liter benzin. 

mert mi tekesek ennyire faszák vagyunk, hogy vizsgaidőszak végén, szorgalmi időszak elején tanulmányi kirándulást tartunk és megnézzük az élő kommunizmust. ezzel viccelődtünk az elején, aztán tényleg sorba kellett állni. sokszor. tényleg vannak rendőri ellenőrzések és ha van egy szabály, hogy külföldieknek nem adhat bárki szobát, akkor oda tényleg nem mehetnek be külföldiek. vagy nincs minden sarkon milka csoki és hiába fizetsz ötször annyit, mint egy utcai pizzáért, az állami étterem ugyanúgy szar kaját ad, tele van legyekkel és rád se figyelnek a dolgozók. kaját tudsz szerezni olcsón alig ehetőt, drágán alig ehetőt vagy ritkán olcsón ehetőt. a kajáról amúgy annyira rengeteget épp nem tudnék mesélni: az van, ami épp megterem. nagyszerű mézédes ananászt vagy nem műanyag paradicsomot enni, de a második hét után már egy subway szendvicsért nagyon sokat adtam volna.

voltunk havannától nyugatra is, de főleg keletre. facebook cities i've visited applicationjében 10 helyet tudtam bejelölni, persze ezek a legfelkapottabb, legismertebb városok, nyaralóhelyek. máspedig ilyen helyeken jártunk a legkevesebbet. elég volt nekünk az is, hogy mindenhol az első pillantásra levágták, hogy turisták vagyunk. jobb esetben 

argentinnak néztek, akkor büszkén mondtam a kevés spanyolommal, hogy no, somos hungaros. de hungria. kuba épp ezért drága. mert meg lehet különböztetni, ki a turista (legtöbbször egyet jelent a pénzzel) és ki nem. ezt a legmagasabb, állami szinttől kezdve a kevés privát vállalkozáson keresztül a legutolsó koldus is tudja és ki is használja. legegyszerűbb példa a dolláros busz, amit szinte csak külföldiek képesek megfizetni. cserébe turista nem használhatja a vasutat és a helyieknek fenntartott buszhálózatot. ez persze a csóró, kelet-európai hátizsákos turistáknak eléggé megnehezíti és fárasztóvá teszi a dolgát. cserébe csodálatos platókon, moszkvicsban, 60 éves chevroletben, traktorokon, kispolszkiban, lovas kocsikon, és speckó, emberszállító kamionokon utaztunk. 

néha elképesztően hosszú várakozással és sok gyaloglással.

ittunk sok rumot és néha leégtünk. februárban. egy 10 napos utazás árának harmadából.

teaházon élőben is beszámolunk fényképekkel. időpont vasárnap (március 8.) az este kilenckor a tek klubjában (ráday utca 43-45., 5. emelet).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.